Invitáló a Júliusi túrára


Üdvözletem avartiprók!

Az alábbi pár oldal „kedvcsinyáló” egy régebbi írásomból mely a Magyar Turistában jelent meg. Remélem felkelti az érdeklődéseteket és csatlakoztok hozzánk, hogy bejárjuk a cikkben leírt szép és egyedi látnivalókat!

Aprók és zsákosok, mint Frodó

Fehérkőtől Tündérvölgyig 2.

Április 2-án és 3-án két verőfényes és élményteli nappal ajándékozott meg „Somogyország”. A Fejérkőtől Tündérvölgyig túramozgalom „farkát” abszolváltam. Bejártam a Balatonöszöd és Balatonszemes közti szakaszát. Utam átvezetett megannyi emblematikus helye.

Balatonőszödről és Kötcséről- bár bájos és nagyon szerethető mindkettő-sokaknak mégis a politika zúzmarás világa jut eszébe. Megismertem Kötcse, Nagycsepely és Teleki apró zsákfaluját, Szólád több mint 100 „egyedből” álló löszbe vájt pincesorát, a „szkíta Golgotát”, felidéztem Latinovits Zoltán és Reich Károly nagyszerűségét. Minden túratársamnak, ha kirándulni megy legalább annyi élményt és „napsziporkát” kívánok, mint ami rám zúdult 2 nap alatt.

 

Nevek, nevek, nevek

Egy a nép ajkáról származó történetet olvasva „felvilágosodtam”, mint Descartes. Most már tudom, minek miért az a neve, ami…. Olvasd túratársam a furmányos történetet.

Bálványos mellett Koppány vezért bizony csúnyán elverték. Súlyosan meg is sérült az imádott somogyi vezér. Hívei hordágyra fektetve menekültek vele. Egyszer csak az egyik megszólalt:”Csepeg a vére!” Pont ott, ahol Nagycsepely van. Kisvártatva egyik társa kérdezte: „Kösse a sebet?” Itt terül el ma Kötcse. Egy idő múlva újra indult a beszélgetés. „Szólt?” kérdezte egy harcos, mire a másik válaszolt: „Szólt, ládd!” Ez a mai Szólád területén történt. Mire a Balatonhoz értek igencsak elgyengült Koppány. Egyik aggódó harcosa érdeklődött: „Szól még?” Társa ezt válaszolta (elnézést az istenadta nép így meséli) „Szart szól, amikor már meghótt!” Na, itt áll ma a szépvirágos Szárszó.

 

Ahová a busz sem akart felmenni

Első nap Kötcse Újhegy elnevezésű „külvárosától” terveztem a túrát. A térkép szerint ez jókora  szuszlató. Gondoltam, inkább másnap lefelé zúdulok, mint aznap felfelé izzadok.

Na, én terveztem, a sofőr végzett. Közölte a jóember, hogy Újhegyre ma, de lehet, hogy holnap sem megy fel, mert a korábbi monszunesők elmosták a fél utat. 1. Nem fér el. 2. Épp most újítják. Akaratom ellenére így Kötcse központjában szálltam le.

Kötcse neve a kék melléknévből származik. Először a bőkezű birtokszóró, II. Endre korában említik 1229-ben, mint Keccha inferiort és Keccha superiort. Akkor még kettő volt az egy. Alsó- és Felső- Kötcse. A falu, mint számos társa a török idején elpusztult. A tulajdonos Antall család a magyarok mellett hesseni evangélikus németekkel népesítette be.  A XVIII. századra szinte „hemzsegtek” itt a kisnemesek. 12 kúria hirdette, hogy gazdájának kutyabőre van. Mára kevesebb mint 500 állandó lakosa maradt.  A kúriák egy része ma is áll. Nem látogathatóak! Magántulajdonok! A legszebbek a barokk Kazay és Keserű kúriák. A falunak van egy 1797-ben épült késő barokk, messzire világító sárga evangélikus és egy kisebb kopottabb katolikus temploma. Ha van időd túratárs, keresd fel az evangélikus templom melletti „oskolát”.

Csupor László írta ezt Kötcséről: „Mindig ellenállhatatlan kényszer fogott el valahányszor a környék egy-egy magasabb pontjáról (legtöbbször a temetőből), a domboktól körülvett katlan fenekén elhelyezkedő falura néztem, hogy papírra vessem az előttem elterülő látvány festői szépségét.”

 

Somogy csúcsára jutottam

Ahogy a buszfordulótól Újhegy felé izzadtam fel a keskeny aszfaltúton és visszatekintettem Kötcsére, megértettem Csupor László igazát. Gyönyörködésemnek egy termetes kamion zörgése vetett véget. Hogy van ez? Rossz az út? A busz nem tud végig menni rajta? Heves cifrázás után izzadtam felfelé tovább. Alig negyedóra után elértem az újhegyi buszfordulót.

Pihegtem egyet a pihenőpadon aztán derékszögben, egy széles úton megtámadtam a dombhátat. A dombháton széles földútsztráda vezetett a Csillagó betontornyához. A betonszivaron megtaláltam a felfestett kódot.

Itt szeretném megjegyezni, hogy előző írásom óta kaptam egy kedves levelet a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület elnökétől, Karsai Ilonától. Ebben leírta, hogy a mátrix táblák (kódtáblák) egy részét ellopták. Ez nem lep meg! (sajnos). Kis hazánkban egy furcsa kis réteg tagjai mindent visznek, ami mozdítható, letörhető… Egy új faj születik: az értelmetlen, pusztító, a „homo barbaricus”. Arról is írt az elnök asszony, hogy folyamatosan festik fel a kódokat. Ezt igazolhatom! Kedves Ilona! Te is értsd meg! Ízlésesebbek a táblák.

Tudom nem a TI hibátok, de azért bosszantó! A Csillagótól még egy kis rövid felfelét kell abszolválni és máris a csúcson vagyunk. „Somogyország” csúcsán, az Alman-tetőn. A helyet szép míves kopjafa jelzi büszkén hirdetve, bizony én 316,43 méteres vagyok.

 

A „Szkíta Golgota” múltidéző és megtépett

A tetőt elhagyva ritkult a gerinc fás-bokrosa. Előtűnt a „tengerünk”, igaz kicsit fátyolosan, de így is fenséges képet mutatva. Balra az úttól egy kopottas, nyikorgós kilátót láttam. Felmászva még inkább kinyílt a tér. Alig 1 percre a kilátótól az egykori Nezde falu határában a füves meredek domboldalon szép kő- és fafaragványok állnak glédában.

Gyógyító szent hely ez! A legenda szerint itt temették el Koppány vezért. A helyiek gyakran talicskában tolták fel nehezen mozgó „öregjeiket” gyógyulni. Elindultam lefelé. Utamon „megsüvegelhettem” a puszta fiainak legelejét. Mivel „fordítva haladtam” Koppány vezér és Kazaul táltos faszobra után egy kőtömbből Baján kagán arca tűnt elő. Lejjebb Csaba királyfi székely kapuja és Isten ostorának szobra állt. Tablói ezek az alkotások dicső múltunknak, a puszta fiainak. Kár, hogy ama „barbaricus” pár példánya ide is eljutott.

 

Európa- és Henry Ford-díjas

Leérve a meredek dombról a völgyben jobbra egy nádassal bőven körbenőtt patakot követtem jó másfél kilométer hosszan. Egy balkanyar, egy lanka leküzdése után elértem Szólád ékét. Az Európa- és Henry Ford-díjas löszpincesort.

A 6-8 méter magas löszfalba a XIX-XX. század fordulóján vájtak kemény munkával pincéket (Ma is 100-nál többet használnak!) Miért szorgoskodtak eleink? Bizony a fináncokat akarták átverni! Adót akartak spórolni! A pincékben télen-nyáron 15 fokon, ideális helyen nyugszanak a drága nedűvel teli hordók. Ahogy csökkent a pincék feletti szám nagysága, úgy közeledtem a faluhoz. A vége felé 3 takarosan (14 millióból már csak lehet „virítani”) felújított pince mutatja, milyen idegenforgalmi potenciált hordoz ez a pincesor.

A közel 800 éves faluba a Főutcára beérve (templomát már 1236-ban említik a források) szépen karbantartott házak köszöntenek. A két templom közötti Millenniumi park kopjafái takarosak, a zászlók a szélben lobognak. Nincs baj itt Szóládon! Láthatóan szorgos kezek gondozzák minden négyzetméterét.

 

Csak az a kormányüdülő, csak azt tudnám feledni!

Szóládot elhagyva átvágtam egy mocsaras területen. Bevallom kicsit aggódtam, mert az igazolófüzet térképe azt jelezte, itt a víz az úr. Kár volt”parázni”, a széles földúton gond nélkül átértem a széles tocsogóson! Innen északnak, mindig csak északnak. Átkelve az M7-es felett már látszott Őszöd.

Ez a több mint 900 éves falu volt a reformátusok oázisa sokáig. Hogy miért? Erről később! 1082-ben egy oklevél „praedium Euschud-ként” említi (olyan majorságféle volt). 1229-ben már „villa Euseed”, vagyis faluvá avanzsált. Ekkor a székesfehérvári káptalan tulajdona volt. 1541-42-ben a törökök szállták meg.

A felszabadulás után a falu zöme egyházi birtok volt. Ennek ellenére 1623 óta jól prosperáló református gyülekezete volt. Mikor az ellenreformáció „dühöngött” messze földről idejártak a protestánsok. Itt nem tudták lerombolni a templomukat, mert a protestáns Vázsonyi család birtokán volt a templom, de még a lelkészlak is.  1807-ben I. Ferenc a piaristákat juttatatta birtokhoz itt. A rend felvirágoztatta a falut. 1929-ben felparcellázták a Balaton-parti területeket.

Utam során 3 látnivaló hívta fel magára a figyelmet. Az első egy míves faszobor, a mi madarunkat, a turult ábrázolja mesterin.  A második a mártírhalált halt Nagy Imre szobra volt (az elsőt egy helyi fafaragó, Czigány Lajos, a másodikat a Párizsban élő mester Kilár Imre alkotta). A harmadik a klasszicista 1788-ban épített református templom volt. Eseménydús, látványorgiás napot zártunk!

………………………

„Jó lenne ködszurkálóként fényt hasítani!”

Hogy miért ezzel az idézettel kezdem a Balatonszemesről szóló részt? Mert a színészfejedelemtől, a sokunk által tisztelt Latinovits Zoltántól származik, aki itt vetett véget életének.

Szemes a térség legidősebb települése. Már a Tihanyi apátság alapítólevele is említi Samas néven. II. Endre korában a neve Villa Scemes. A név valószínűleg arra utal, hogy a falut akkor „őrizők” is lakták. Egy biztos, a területén már a XII. században állt a templom, határában Rád-pusztán szintén, a Bagó-dombi kemping közelében pedig kolostor. Fontos és virágzó hely volt. A török után a Hunyadyaké lett, akik szép kastélyt építettek ide. Birtokukon 1790 és 1861 között posta-lóváltó állomás működött. Móricz Béla így ír róla:” Nagy esemény volt a delizsánsz megérkezése. Az egész falu apraja-nagyja ott sereglett ilyenkor a boltíves paplakás és a beszálló vendégfogadó körül…A kocsmáros az érkezők elé sietett, az istállós fiuk elővezették a pihent felszerszámozott lovakat, s pillanatok alatt kifogták a sebes hajtástól gőzölgő régieket.” Az épület ma is megvan. Sőt! 1962 óta kiállítás is van benne. 2005 óta felújítva hívogatja a turistákat. Persze ilyenkor áprilisban szigorúan zárva tartandó.

Nekem a legnagyobb élményt egy kisebb épület adta szemben a Hunyady kastéllyal, egy hatalmas régi magtár mellett. Ez az épület két nagyszerű embernek állít emléket.  Az egyik Reich Károly. Lehet, hogy sokaknak ez a név nem mond semmit. Az ő alkotása rengeteg szívet-lelket melengető grafika és illusztráció. Ő gyermekkorom klasszikusainak, Vackornak és Rémusz bácsinak a megálmodója. Illusztrálta a Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig című regényeket. Tanárként tudom, a legnehezebb feladat vidámságot lopni a gyerekek arcára.

A másik Latinovits Zoltán. Molnár Gál Péter ezt írta róla: „Öngyilkos lett a színész, akinek élete öngyilkosságok sorozatából állott! Izzva, lázadozva és lázítva nem egyszer, végiglobogva pályafutását.” Néztem a kiállított tárgyakat, közben hallgattam izzó, lázító szavait…. Katartikus élmény volt. Aki eljut Balatonszemesre, annak alá kell merülnie Latinovits világába!

Balatonszemesről hosszan írhatnék még! Minek? Ez a vers visszaadja a hely varázsát!

 Poós Gergely Balatonszemes

A fű zöld, a part a régi,

Ladikok és vitorlások dicsérik

A Balaton zöld olaját, az élet vízét.

Ím: Isten tava a Balaton,

Balra rézsút Badacsony,

Jobbra a Bencés visszhangon

Visszahallom Tihany sóhajos dalát,

Balatonok édeskés sóhaját.

Látlak téged áldott, nemes,

Festői, szép Balatonszemes.

 

Nád Béla a Szigethalmi TE tiszteletbeli elnöke