Kedvcsináló a vértesi portyához


Citromsárgától a rozsdavörösig. Gánt!

Ezután a „fekete” élmény után egy vidám játékra csábító helyet kerestünk fel, – Gánt ősöreg bauxitbányáját. Hogy lehet egy alig 90 éves nyíltszíni bányát ősöregnek nevezni?

Nos, úgy, hogy ez volt hazánk elsőként megnyitott bauxitbányája (1926-ban nyitották). 1938-ban a világ bauxittermelésének 20%-át adta. A II. világháború alatt a németeknek, utána az oroszoknak termelt. Mikor az 1962-ben bezárták egy nagy sebhely maradt itt hátra.

Micsoda egy sebhely ez? Természetföldrajzi raritás. Ha süt a nap, akkor a sárgától a rozsdavörösig lángolnak fel a sziklák. Egy hatalmas Marsbéli táj.  Itt-ott elszánt facsemeték kapaszkodnak kétségbeesetten a talajba, de a tájat a vörös uralja. A bánya fala 25-30 méter magasba szökik. A falak közt hepék és hupák. Eső után cuppanós dagonyák alakulnak ki a gödröcskékben. (Még első osztályommal dagonyáztam bennük. El is kellett dobnunk a komplett anzugot!) Ez a „táj” annyira elvarázsolta, beszippantotta a gyerekeimet, hogy észre sem vettük, de indulnunk kellett vissza. Pedig még jó lett volna látni Vértesszentkereszt gigászi oszlopait, sebzetten is grandiózus apátságunk romjait. Gerencsérvár sok vért megélt falait. (Ezekről majd legközelebb írok!) Micsoda tára kincseinknek a Vértes. Mi éppen csak kinyitottuk egy mesés „könyv”.

 

 A fehérbarátok fészke-Majk

Kedvenc írom, Sienkiewicz regényében a Kislovagban olvastam először a néma vagy fehér barátokról. A kislovag Wolodyjowszki uram akart belépni a rendbe.

Sok kérdés rágta bele magát velük kapcsolatban az agyamba. Nem gondoltam volna, hogy ezekre az Oroszlánytól egy „kőhajintásnyira” lévő Majkon kapok választ.

 

Kik is azok a „fehér barátok?”

A kamalduli rendet (ők a fehér barátok) a lombard hercegi család csemetéje, Romuald herceg alapította 1009-ben. Egy Malduli nevű atyafi által felajánlott birtokon, a Campo Maldulin. A fehér csuhás borotvált fejbúbú, hosszú szakállú barátok hallgatást fogadtak.

Évente pár napig beszélgethettek egymással, a többi napon csend, néma csend és meditáció. (nekem már negyedóra is kínszenvedés!). Ahogy az idegenvezető mesélte Majkon volt, aki annyira „belejött” a hallgatásba, hogy ilyenkor sem szólt. Az év 99 százalékát saját cellaházukban teljes magányban élték. Ha betegek lettek egy ablakba helyezett tárggyal jelezték ezt, ekkor orvost hívtak hozzájuk.

Ilyen szigorú regula mellett nem hemzsegett a világ a kamalduliaktól. Hazánkban 4 „rendházbokruk” volt. Ebből csak a majki található a mai „kisország” területén (a másik három: Zobor-hegy, Landzsér és Lechnic voltak). Majkra 1738-ban érkezett 3 szerzetes (ekkor kaptak letelepedési engedélyt). Hazai történetük rövidre sikeredett. 1782-ben II. József, a „kalapos” feloszlatta a rendet. Ekkor 11 felszentelt atya (páter) és 4 fel nem szentelt „fráter” élt itt.

 

Majk egykor és ma

Majk- akárcsak az egész Vértes- az Árpád-korban a Csákoké volt.  Egy 1281-es okmány említi a premontreiek itt épült monostorát. A török jöttére elmenekültek a szerzetesek. Az épületek romba dőltek. 1731-ben Radossányi László vezette a kahlenbergi kamalduli remeteséget. Két „ajánlatot” kapott a derék ember. Az egyik Somló várát kínálta fel egy kis birtokkal rendnek, a másik Majkpuszta romjait, Oroszlánkő és Gesztes köveit.

Majkpuszta „nyert”. így az Esterházy birtokom létrejött a remetetelep. Épült egy csodás rendház, 17 remetelakás és egy szépséges templom. 1771-re kész is lett az egész tokkal-vonóval. (A remetelakokat főúri családok adományaiból építették. Czirákyak, Erdődyek, Esterházyak).

A tervező, a neves Franz Anton Pilgram, kivitelezője Fellner Jakab. Építészeti csoda született itt.
II. József rendelete „megrogyasztotta” a templomot, egyes részeit elbontották. A cellaházak voltak zsellérházak, munkáslakások. A konventépület „megúszta”, vadász-és lakókastéllyá „avanzsált. A „vidám barakk” korszaka aztán „hazavágta” ami még megmaradt.

A rendszerváltás aztán a hely „megváltása” is lett egyben. Azóta folynak a felújítások. Mára olyan látnivaló lett, hogy messzi országból jönnek a csodájára. Ahogy a neten olvastam: „A pusztítások és átalakítások ellenére Közép-Európában ez az egyetlen olyan kamalduki remeteség, amelynek épületei és környezete ennyire egységben, jelentős átépítések, átalakítások nélkül fennmaradt.”

 

Csodát láttam, de nem tett velem csodát

Amikor Majkra értünk épp indult egy vezetett csoport. A kedves pénztáros azt mondta menjünk utánuk, majd kifelé fizetünk. (Még hogy veszendőben a magyaros vendégszeretet!)

A csonka templomnál értük utol a csoportot. Épp egy emléktábla előtt mesélt a vezetőnk II. Rákóczi Ferenc és a kamalduliak kapcsolatáról. A bujdosó fejedelem 1715 és 17 között a francia Grobois kamalduli kolostorában lelt menedéket, végakarata szerint halála után szíve itt nyugodott békében egészen a II. világháborúig. A „világégés” elpusztította mindkettőt. A torony tövénél egy ponton megálltunk. Megkérdezték, hogy érezzük-e a szent György sugárzás gyógyító bizsergését. Hát én nem éreztem. Gyenge a hitem. Állítólag van, aki órákat ül itt és láss csodát….

Én az igazi csodát a „cellaház” nézése közben láttam. A magas kerítésen egy kosaras center sem lát át. Belül kis konyhakert. A házban saját kápolna. Az általam látottban egy szép freskó díszítette a falat, ami Szent Romuáldot ábrázolta. Szerény szoba, mellette kis munkálkodó helyiség és a kamra. Összesen 4 aprócska szoba. Ez egy barát mozgástere.

Az igazi csodát a falakon, fényképeken láttam. Éppen fotókiállítás volt a lengyelországi kamalduliakról. 80-90 éves karakteres arcú öregek nézetek rám. Arcukon a nyugalom, szemükben a béke. Úgy gondolom ez az igazi csoda. Sok mindent láttam még Majkon. Mégis, ha Majkra tereljük a szót túratársaimmal nekem a „nyugalom és a béke” arcai ötlenek fel!