Kezdetek
Bemutatkozás
I. A „hőskor”:
1992. április 28-án a szigethalmi Szabadkai u. 64. szám alatti iskolaépületben 2 „felnőtt” és 12 ifjonc létrehozta az EGYESÜLETET. A cikk megírásához előkapartam az alakuló gyűlés papírjait, ott sorjáztak a nevek, az alapítóké. Legfelül az enyém, alatta a tanítványaimé, azoké, akiket velem együtt megérintett a természetszeretet és a sport csodálatos elegye: A teljesítménytúrázás. Akkor 30 éves voltam (a fészkes…) rajtam kívül Horváth Vera képviselte a felnőtteket 18 évesen, a „tagok” zömmel 14-15 évesek voltak. Mitől jött meg az étvágy? Nos a mi „étvágygerjesztőnk” Jávor Zoltán volt. Még 1991-ben egy túrán találkoztunk egy spurival, aki mellén kitűzők garmadával (akkor még így túráztál Zoli!) mesélt… és mesélt. Kinyitott egy kaput előttünk, és mi lelki szemeinkkel láttuk a modern héroszt. A hóban-fagyban, tűző napon a célja felé elszántan menetelő EMBERT, akit ráadásul zöld rengeteg vesz körül! Mi belevetettük magunkat a rengetegbe hétről-hétre, élveztük a tájat, a „zsugázást” a hajnali vonatokon, az édes álmokat a hideg fűtetlen várótermekben, tornacsarnokokban a hozzánk hasonló fanatikusok társaságát – „Kell egy csapat!”
Beléptünk a Magyar Sportturisztikai Szövetségbe. Tetszett az akkori vezetés! Egy „tőről” fakadtunk! Persze az idő sokszor jótékonyan szépít, de akkor a „vezetéssel” túrákon találkoztunk, szemükben a tűz lobogott. Ma már minden komolyabb, „sportszakmaibb”!
Beindultunk, gyűltek a kilométerek, jöttek a sikerek, és (ne vesszetek meg érte!) jött a pénz is. Csúnyát mondok, ahhoz biza kell! Szemeink előtt olyan túrák lebegtek, amelyik dicső történelmi eseményeknek, múltunk kiemelkedő hőseinek állítanak emléket, melyek sportteljesítményeknek sem utolsók. Olyan álmaink voltak, ahol tömött buszokon kirándulók apraja-nagyja zötyög a rajt felé. Reméltük, hogy sikerül a „Szigetországot” és szűkebb pátriánkat feltenni a sportszeretők térképeire!
II. A kiteljesedés:
1993-ban a helyi Önkormányzat 20 000 Ft-ot szavazott meg nekünk. Micsoda? Csoda! Elismerték sportnak a túrázást. Később megismerkedtem Fáki Lászlóval, a polgármesterünkkel (Valamit tud a fiú! – Még most is az!), nehéz ember, nehezen mond igent, de ha kimondta… Hogy is mondták a régiek-szavatartó ember. Azóta is minden évben jön az apanázs. Ez volt az alap, amiből építkezni kezdtünk. Szombat reggel egyre többen „viháncoltunk” a HÉV-en a kialvatlan „disco-egerek” nagy-nagy boldogságára. Majd jöttek a buszok. Előbb vállalkozók szakadt 25-30 fős busza, melyet a rozsda és a sűrű imádság tartott össze, sebességét pedig még a szél iránya is nagyban befolyásolta (A csúcs egy laprugós ROBUR volt!), aztán a VOLÁNBUSZ 45 személyes, majd csuklós buszai. (Ma már néha-néha 2 busznyi természetimádó is összejön.) 1997-ben a bíróság bejegyzett bennünket és 1998 óta kiemelten közhasznú egyesület vagyunk. Közben beindult az MSTSZ bajnoksága. 1996-tól kezdve küzdünk egymással, mi szigethalmiak, mezőberényiek, békéscsabaiak, gödöllőiek…
Nagy-nagy barátságok, küzdelmek és viták. Az első szezonban a megszerezhető 6 aranyból 5 a mi vitrinünkbe vándorolt. Hiába no Szarvas Mátyás is indult Békéscsabáról – övé lett a 6. arany. (Tudod mit Matyi, szeretnék újra kikapni tőled!) Óriási küzdelem volt a csapataranyért. Együtt futottunk, nevettünk és közben ellenfelek voltunk (a szó nemes értelmében). Azóta is minden évben nyerünk egy rakás érmet, de elkoptak mellőlük a régi barát-ellenfelek. Amikor indultunk csapatban nyertünk, egyszer a CIKŐKE (Árvai Pisti volt az organizátora) elkalapált minket akkor csak ezüst jutott. Abban a csapatban a teljesítménytúrázás (akkori) krémje jött össze az egész országból! Boldogan és örömmel gratuláltunk nekik. A mi csapatunk tagjai ekkoriban, Devényi Zoli kivételével, mind Szigethalmiak voltak. Rájöttünk nem csak kapni, adni is jó! Sok-sok sporttárs „csak” túrázik. Kívánom, ismerjék meg azt az érzést, amikor a neten, levélben, telefonon megköszönik a túrát. A mosolygós arcokat, miközben gratulálsz nekik a TELJESÍTMÉNYÜKHÖZ. Még 1994-ben meghallottuk, hogy Pál Pisti és Katona Gabi túrát tervez a „Szigetországban”! Megkerestük őket, protezsáltuk magunkat. 1994. október 28-a óta rendezünk teljesítménytúrákat. Már a 13. Csepelnél tartunk. (Pál Pisti azóta is V.I.P. és söprű nálunk!) Rákaptunk a rendezés ízére, jöttek a túrák: Szondi György emléktúra, Árpád vezér 200, Szent István 250, Pro Patria 3×70, Mátrai-tánc, 4×56-os emléktúra, Kaán Károly emléktúra. Közben belekóstoltunk futóversenyek és kerékpártúrák rendezésébe is.
Eddig tartott a szubjektív múlt. A nosztalgiázást ezennel ünnepélyesen lezárom. (Ha sikerül?!)
III. Az objektív jelen:
Egyesületünknek jelenleg több mint 100 tagja van, köztük a zöm gyerek és családanya (erre különösen büszkék vagyunk!), 2 működő szakosztályunk van, a turisztikai és a hosszútávfutó. 4 fő célkitűzésünk van, az ehhez kapcsolódó projektekkel.
A) Egészséges életszemlélet kialakítása, ezért:
Továbbra is rendszeresen részt veszünk más egyesületek rendezvényein, ezekre megszervezzük a nevezést és leutazást. Szigethalmon igyekszünk minél több sportolási lehetőséget teremteni. Minden évben rendezünk itt kerékpáros és gyalogos-teljesítménytúrát, fegyveres és hagyományos futást, fittness napot.
B) Múltunk emlékeinek felidézése a történelmi és geográfiai értékeink bemutatása. Minden évben ráirányítjuk a hazai turistatársadalom figyelmét egy-egy hazai tájra, egy-egy nevezetes eseményre, történelmi személyiségre. 2007-ben Rideg Sándorra, Batthányi Lajos grófra, Szondi Györgyre, Károly Róbertre illetve a recski kényszermunkatábor poklára.
C) Hazánk jó hírét kelteni a világban, a sportbarátságokat építeni Közép-Európa más országaiban, elsősorban a magyarlakta területeken (ezért támogatjuk Wehner Géza nevével fémjelzett Pro Patria Túraegylet szárnypróbálgatásait.) Vannak barátaink Erdélyben, futótársaink Lengyelországban (Jaworznoban – testvérvárosunk!), sok-sok ismerősünk Mödlingben.
D) Egyesületünk legjobbjai számára továbbra is biztosítani akarjuk a nyugodt versenyzéshez szükséges feltételeket. Tovább akarjuk halmozni (Nocsak kis Harpagon!) sikereinket sportturisztikában és ultrafutásban.
Remélem, sokaknak cseng ismerősen Károlyiné Szabó Piroska, Gaál Ferenc, Illés Bálint, Kis András, Toperczer András… stb. neve. Minden vágyunk, hogy tehetséges ifjakkal bővüljön a lista.
Remélem sikerült emlékeztetnem azt a fejlődést, amit leírt a Szigethalmi TE.
Mindenkit arra biztatok, ahol még nincs turista egyesület, bátran induljatok el az úton! Ha elég elszántak vagytok akkor nálatok is „összejöhet”.
Nekem az egészről Leni Riefenstahl elhíresült filmjének címe jut eszembe: „Az akarat diadala!”
Nád Béla
A Szigethalmi TE Tiszteletbeli elnöke